Archívum

Postagalambok tájékozódási képessége:

A galambok eme képességét az angol „homing of pigeon” kifejezés fordításaként talán pontosabban hazatérési akaratként értelmezhetnénk. A galambok hazatalálási képessége leginkább a Nap állásához mért navigációs képesség függvénye. A Nap segítségével történő navigálás a galambok veleszületett adottsága, melyben szerepet játszik a horizont és a Nap által bezárt szög („Nap magassága”). Feltételezhető, hogy postagalambok a Nap állását minden pillanatban pontosan ismerik, így felengedéskor tudják, milyen a Nap állása a több száz km-re fekvő dúcuk felett, tehát a felengedési hely és a hazai dúc napállása adja meg a helyes hazatérési irányt. E miatt fontos, hogy a verseny során a feleresztés pillanatában a Nap látható legyen számukra. Ha az idő borús, a galambok irányt téveszthetnek, ha viszont már úton vannak és csak később lesz felhős az ég, a helyesen megválasztott irányról nem térnek le. Ezt a képességet tréningekkel javítani lehet, valamint az életkor és a megszerzett rutin is fontos e tekintetben. Néha a természet is megtréfálja a tájékozódó postagalambokat az „inverziónak” nevezett jelenség révén. Ez azt jelenti, hogy két száraz, hideg légréteg között egy meleg, nedves légréteg keletkezése esetén a párás légrétegen áthatoló fénysugarak megtörnek, ezért a galambok számára úgy tűnik, hogy a Nap máshol áll, mint valójában, így a tájékozódásuk zavart szenved. Fontos szerepet játszik a földmágnesesség is a tájékozódásban. Erre az enged következtetni, hogy bizonyos felengedési helyeken mindig nagy a veszteség a versenyek során. Kimutatták, hogy a különböző érclelőhelyek fontosak e tekintetben, de a gyakori hadgyakorlatok színhelyei ill. a nemzetközi vásárok, bemutatók színhelyei is komoly nehézségeket jelentenek a különböző híradástechnikai berendezések üzemeltetése által. Helikopterről követe ill. manapság már GPS-el figyelt hazatérési kísérletek is bizonyították, hogy a galambok kezdetben nagy falkában együttrepülve kezdik meg hazatérésüket, majd kisebb csapatokba verődve szétszélednek. Az útjuk során kerülik a magas tereptárgyakat, hegycsúcsokat, előszeretettel követik a völgyek, nagy folyamok vonalát. Érdekes hazai megfigyelés azonban az, hogy a galambok kerülik a nagyobb tavakat akár a hazafelé vezető úton, akár a start közelében található is az. A hazavezető út utolsó 25 km-én az optikai tájékozódás és a szaglás jut fontos szerephez. Mindezt a szélsőséges időjárási viszonyok jelentősen befolyásolják. Ilyen extrém környezeti tényező a köd, amely korlátozza a látást, szétszórja a fényt és kontúrhalványodást okoz. A vihar közeledte, a nagy elektromos kisülések (pl. Napfolt-tevékenység), az óriási légnyomáskülönbségek mind okai lehetnek a tájékozódási képesség csökkenésének.

A postagalamb típusai:

A mai modern postagalamb nemesítésének bölcsője Belgium volt, ahol az 1800-as évek elején komoly tenyésztői munka kezdődött. Az ország nagy galambtenyésztő körzeteiben más-más fajtákra (camus, sirályka, dragon) helyezték a fő hangsúlyt, és így küllemükben is eltérő típusok jöttek létre. A Brüsszeli típus fokozatosan háttérbe szorult, mert az Antwerpeni és a Lüttichi típusok jobb tájékozódó képességgel, erős fészekszeretettel és kiemelkedő gyorsasággal rendelkeztek. A Lüttichi típus e mellett kitartó repülő is volt, így a mai postagalambok kialakulását e két utóbbi típus határozta meg. A nemesítés és szelekció alapja a galambok röp teljesítménye és gyorsasága volt. A kiváló állományok kialakulását segítette a fogadásos rendszerben történő versenyeztetés. Az első versenyt Rómából rendezték a belga tenyésztők, a postagalamb fajtatiszta tenyésztéséről 1860- óta beszélhetünk. Belgium meghatározta a környező országok postagalamb tenyésztését, nemesítését is. Napjainkban Belgium mellett, Hollandia, Németország hasonlóan rangos galambász nagyhatalomnak számít. A Belgiumban kitenyésztett változatok ma is elfogadott típusok:

- Rövidtávú galambok (400 km-ig): Általában nagyobb testű, rövidebb szárnyú galambok. Legfőbb követelmény velük szemben a gyors tájékozódó képesség, robbanékonyság, erős hazatérési vágy és a dúcba való gyors berepülés. Jelentős a tenyésztő és a galamb közötti személyes kontaktus.

- Középtávú galambok (300-600 km-ig): A rövidtávú galamboknál kisebbek, könnyebbek. Fontos a szilárd szervezet, ellenállóképesség. A csalhatatlan tájékozódó képesség, az erős hazatérési vágy ennél a típusnál is fontos.

- Hosszú távú galambok: (500-750 km-ig): Szuper intelligens, nagy vitalitású, kimagasló egészségi állapotú galambok, amelyek relatíve a legkisebbek a három típus közül.

- Szuperhosszú távú vagy maratonos galambok (800 km felett): Nyugodt, flegmatikus, szuperintelligens galambok. Lassabban vedlők, későn érők, pehelykönnyűek, nagy szárnyfelülettel rendelkeznek.

- Allround galambok (minden távon jól szereplő, champion típusú galambok): egészségi állapotuk, formatartó képességük kiváló, gyorsak, küzdeni tudásuk példaértékű, szervezetük kitűnő.

Versenyzési módszerek a postagalambtartásban:

A természetes módszer:

Ennek a legegyszerűbb változata az un. fészekről való versenyzés. Ekkor nem avatkozunk be a normális életfolyamatokba. A galambok egész versenyszezon alatt (márciustól egészen augusztusig) tojáson ülnek, fiókákat nevelnek. Mindkét nem tagjait lehet versenyre küldeni. Fontos pszichikai tényező a fészekállapot, amely minden egyedre más-más hatást gyakorol. A kímélő módszer a természetes versenyzési mód továbbfejlesztett változata. Ez esetben már segítünk galambjainknak azáltal, hogy pl. csak egy fiatalt neveltetünk fel az idény kezdetén, később pedig már vagy nem neveltetünk, vagy csak igen fiatal koráig hagyjuk a szülőpár alatt a fiatalokat(1-8 napos korig), jelentős energiát takarítva meg ezzel a versenyző szülők számára. A száraz fészek módszer alkalmazásakor a tojásokat pár napi kotlás után műtojásokra cseréljük, a fiatalok kikelését így meg tudjuk akadályozni, ezáltal mentesítjük a szülőpárt a nevelés fáradalmaitól. A természetes módszerrel röptetett galambok esetén megpróbáljuk a legjobb versenyzőinket egymással párba állítani, hogy elkerüljük (az elvesztésükből adódó) fészekállapot felbomlását.

Özvegy versenyzési módszer:

Az özvegyekkel való versenyzés a legelterjedtebb versenyzési mód Nyugat-Európában, de Magyarországon is egyre több művelője van. Az ,,özvegy" hím és tojó rendszeresen találkozik a felkészítés során, de a versenyek időtartamára elválasztjuk őket. Előtte és utána (márciusban és augusztusban) rendesen nevelnek, költenek. A módszer fő előnyei: az özvegyek a versenyidőszakban nem kotlanak, nem nevelnek, nincs fészekrehajtás, pépelés. A dúcban levő ürülék negyedannyi, jó a dúc levegője. Az özvegyek vízfogyasztása lényegesen kevesebb. (Ez szállításkor és a versenyek alkalmával előnyt jelent.) Az özvegy galamb egész héten át zárt ajtók mögött pihen, összes energiáját az erőgyűjtésre fordítja. Csak napi maximum 2 órás tréningrepülés engedélyezett. Az özvegy galamb több versenyre küldhető. A rövid - és középtávú versenyeken nagyobb a hazatérést motiváló erő.